Az IDŐ mandalája
Gondolatok az „Ősrobbanás” című képről
Blog: 2025.09.10.
Szerző: Kovács Teréz
Létezhet-e egyetlen kép, amely egyszerre ábrázolja a nap 24 óráját, a hét ritmusát, a megtelő és elfogyó Hold alakjait, az évszakok váltakozását, a csillagok mozgását – és az emberi élet teljes ívét?
A Szűcs Cecília és Ludas Zoltán által közösen alkotott „Ősrobbanás” című kép erre tesz kísérletet – és valami egészen különlegeset hoz létre.
Ez az alkotás szinte az IDŐ mandalája és egyben egy vizuális térkép az idő mély szerkezetéről, ahol a természet, az univerzum és az emberi élet ritmusai koncentrikus körökként tárulnak elénk. Ahogy egyre kifelé haladunk a kép középpontjából, úgy tágul a perspektíva is: a Nap és a Hold váltakozásától eljutunk a csillagképek körforgásáig, végül a kozmikus idő még nagyobb léptékéig.
Az ábra minden egyes gyűrűje egy-egy időciklust mutat – és közben kapcsolatot teremt köztük. Így fedezhetjük fel a párhuzamokat, az analógiás összefüggéseket: ahogy a reggel az ébredés, úgy a tavasz a megújulás ideje, és a fiatal életkor is ezt a friss indulást tükrözi. Délidőnél, vagy nyáron, az aktivitás és tetterő dominál – ez az életünk közepe, amikor tudás és erő egyensúlyban vannak. Ahogy pedig az este, az ősz és az időskor közeledik, úgy jelenik meg a lelassulás, az elmélyülés, az összegzés ideje.
Az év körén a csillagos égbolt ősi ritmusa mutatja az idő áramlását: a Föld keringése okán, pályájának éves útján , a Nap „háttérében” eltérő csillagokat láthatunk. Így minden hónapban más és más zodiákus csillagkép tűnik fel a hajnal előtti égbolton. Ilyen módon halad végig a Nap – egy naptári év alatt – a 12 csillagkép előtt, mely ókor óta az adott időszak, az aktuális hónap jelölője volt.
A képen a számozott gyöngysor az emberi élet éveit jeleníti meg – egészen 90 éves korig. Ez a gyöngysor mintegy az élet „évgyűrűjeként” kíséri végig az életszakaszokat: a fiatalságot, az aktív, cselekvő időszakokat, majd az elcsendesülést és bölcsességet hozó érett kort.
Ezután azonban a kép új léptékre vált: a gyöngysor vége után, a legkülső körön már nem évenkénti számozást látunk, hanem nagyobb időugrásokat – az emberi élet 90 évét a nap 24 órájával szorozva a 2160-as számig jutunk. Ez már egy másik idődimenziót jelöl: a Föld precessziós mozgására, a föld tengelyének „billegésére” utal. Ez a lassú elmozdulás azt eredményezi, hogy az év ugyanazon napján (például a tavasz kezdetén), a Nap fokozatosan más és más csillagkép előtt jelenik meg – tehát a tavaszpont is „vándorol”. Körülbelül 2160 évig tart, míg a Nap egy csillagkép előterében marad ebben az értelemben – ez a precessziós hónap, és 12 ilyen hónapból áll a teljes precessziós év, amely épp 25 920 évet ölel fel.
Így a kép egyszerre beszél az emberi életről és az univerzum nagy időciklusairól. A gyöngysor és a külső kör párhuzamosan mesélnek: az egyik az ember idejéről, a másik a csillagok idejéről. És ahogy ezek a rétegek egymásra épülnek, egyre világosabbá válik: az életünk nem elszigetelt, hanem része egy nagyobb ritmusnak – és talán minden egyes nap, minden év, minden ciklus is újra és újra visszatalál valahová.
Ez a mandala nemcsak szemkápráztató részletgazdagságával nyűgöz le, hanem azzal is, ahogy belső nyugalmat, rendet és ritmust sugároz. Ránézni olyan, mintha egy pillanatra kívülről látnánk rá saját életünkre – és közben arra is, ahogyan mi, emberek, a természet és a kozmosz szerves részei vagyunk.
Akár egy meditációs fókuszpontként, akár egy filozófiai térképként (az időhöz és önmagamhoz), akár egy különleges lakberendezési elemként tekintek rá, ez a kép segít másként látni. Az idő nem fogy el, hanem körbejár. És minden ciklus – nappal, hét, év, élet – újabb lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjünk, megpihenjünk, vagy éppen elmélyüljünk.
Ha szeretnéd, hogy ez az üzenet a saját otthonodban is jelen legyen, vagy ajándékba adnád valakinek, akinek fontos az idő, a rend és a mélység, akkor itt tudod megvásárolni a képet: Ősrobbanás – falikép
A kép alapjául szolgáló Természetes idő szemléletről bővebben Szűcs Cecília: Újragondolt idő című könyvében olvashatsz.
